Mérgezők-e a fogászati tömőanyagok? - ökofogászat - a zöld fogászat

Mérgezők-e a fogászati tömőanyagok?

A higany tartalmú amalgám tömések kora lejárt, mára a fogszínű műanyag tömések szinte egyeduralkodóvá váltak. De vajon ezek az anyagok mennyire biokompatibilisek, jelentenek-e egészségügyi kockázatot?

A válaszhoz meg kell ismerni ezeknek a fogászatban használt műanyagoknak, kompozitoknak (legyenek azok ragasztók, tömőanyagok, barázdazárók stb.) a kémiai összetételét. Általában metakrilát műgyantából, töltőanyagból (pl szilikát szemcsék, melyek a kopásállóságot, keménységet adják) és különböző adalékokból (mint például a szemcsék gyantához kötődését biztosító szilánok) állnak.

Egészségügyi kockázatot elsősorban a műgyanta komponens jelent. A fogászati kompozitok kb. 80- 90 százalékában alapvető alkotórész a bis-GMA vagy teljesebb nevén a bisfenol- A –glicidil-metakrilát. Ez a vegyület bisfenol A, vagy közismert rövidítéssel BPA felhasználásával készül, ami egy veszélyes anyag. Különösen a kis mennyiségben is jelentős öszrogenicitása, vagyis ösztrogénszerű hatása miatt. Az ösztrogének mint női nemi hormonok (melyek a férfiakban is jelen vannak bizonyos szinten) felelősek a többi hormonnal együttműködve a normális ivari szervek (petefészek, herék, prosztata stb.) kifejlődéséért, működéséért, befolyásolnak fontos anyagcsereutakat, sőt a pszichés működést is. A BPA felborítja a szervezet hormonegyensúlyát, és ez súlyos fejlődési rendellenességekhez, nemi zavarokhoz, elhízáshoz, viselkedési problémákhoz vezethet.

Hogy egy fogtömés ilyen veszélyt jelenthet-e, az attól függ, hogy oldódik-e ki belőle BPA, és ha igen mennyi, és milyen hosszan. Erre a válasz nem egyértelmű. A bis-GMA ugyanis a tömés készítésekor meghatározott hullámhosszúságú és erősségű fény hatására stabil polimert alkot, megköt. Sőt, a monomer bis-GMA maga sem tartalmaz szabad állapotban BPA-t. (A bis-GMA ösztrogenicitásáról megoszlanak a vélemények).

Persze itt nagyon fontos figyelembe venni, hogy fogászati kezelés során igen kis mennyiségekről van szó, és a BPA kioldódás is rövid ideig tart. A különböző országok egészségügyi határértékei ennél nagyságrendekkel magasabbak, vagyis hivatalosan a tömőanyagok az egészségre nem veszélyesek. Egy hormonhatású szernél azonban nehéz meghatározni, hogy mekkora a nem veszélyes dózis.

Ha óvatosak akarunk lenni akár fogorvosként, akár páciensként mit tehetünk?

Orvosként:

- terhes anyák, kisgyerekek esetén kerüljük a nem sürgős töméseket

- részesítsük előnyben az inléket a töméssel szemben, a ragasztható héjakat a direkt héjakkal szemben

- ellenőrizzük a felhasznált tömőanyag összetételét, ha minőségileg megfelelő, válasszunk nem BPA alapút (ebben a cikkben 160 tömőanyag összetételét próbálták kideríteni)

- BPA kibocsátásban még a bis-GMA alapú tömőanyagok között is 100-szoros különbségek vannak, járjunk utána az irodalomban (általában nem az olcsók a jók)

- „vigyük túlzásba” a fotopolimerizációt (duplázzuk meg a gyárilag előírt időt)

- mivel az oxigén zavarja a polimerizációt, a felszíni réteget távolítsuk el, vagy szigeteljük a végső felszínt polimerizáláskor (glicerin)

- a körültekintéssel végzett kezelés kockázata elhanyagolható az előnyökhöz képest

Páciensként:

- ne terhesen akarjuk rendbe tenni a fogainkat

- keressünk megbízható fogorvost

- ne gondoljuk, hogy ez a legmérgezőbb dolog, a konzervek, dobozos („papírdobozos” is!) sör, üdítő, sőt a belélegzett por révén sokkal több BPA-t fogyasztunk, és azt folyamatosan. (A PET palack egy másfajta ösztrogénszerű anyagot - ftalátot -  tartalmaz.)

- Ne dőljünk be minden "zöld" reklámnak!

És itt jön a probléma – elvileg! Ugyanis a gyártás során nem biztos, hogy nem marad benne szabad BPA.

Szintén előfordulhat, hogy a polimerizáció nem tökéletes, bis-GMA és maradvány BPA oldódhat ki a tömésből. Ennek megpróbáltak kísérletes úton utánajárni, de nem kaptak egyértelmű eredményeket. Ennek egyik fő oka, hogy a kísérleti körülmények, például a felhasznált tömőanyagok különbözőek voltak. A vizsgálatok lehetnek kémiai analízisek, kísérleti állatok, ösztrogénérzékeny sejttenyészetek, génmódosított élesztősejtek stb, melyek nem biztos, hogy arra a kérdésre tudnak választ adni, hogy veszélyesek-e a fogtömések. Annyi mindenesetre levonható belőlük, hogy kis mennyiségű BPA, ill más ösztrogén hatású anyag kioldódhat bis-GMA-t tartalmazó kompozitokból, mely a nyálban és vizeletben is kimutatható, bár a tömés készítését követő órákban rohamosan csökken, és napok alatt a mérési határértékre csökken. A kioldódó anyagok főleg a magzati, és gyermekkori időszakban veszélyesek.

Természetesen sok más műgyanta összetevő is lehet a fogászati kompozitokban, melyek veszélyesebbek a bis-GMA alapúaknál. A bis-DMA alapú ragasztóanyagokkal (magyarországon nem elterjedtek) az a baj, hogy a nyál enzimei felszabadítják belőle a BPA-t. A polikarbonátokból is elég sok szabadul fel, de ezt csak ideiglenes koronákhoz, ritkán protézisekhez használják. A kemény műanyag vizespalackok viszont ebből készülnek! Vannak olyan fogászati műgyanták is (TEGDMA, UDMA, HEMA stb.), melyek nem BPA alapúak.  Ezek ösztrogénszerű hatása nem kimutatott, de egészségesnek egyik sem mondható. Még a legkevésbé veszélyesnek tartott, zöld tömőanyagként reklámozott, UDMA alapú kompozitoknak az alapanyagáról, az uretán-dimetakrilátról is kimutatták, hogy sejtciklust gátló, programozott sejtpusztulást előidéző, DNS károsító hatású.